Azóta sok szó esett megmentésükről, egyesület is létrejött, mely kezdetben táborokat szervezett Kommandón az erdei vasút újraélesztésére. Jöttek budapesti fiatalok, bukaresti és svájci megszállottak a kisvasút megmaradt részén talpfákat cserélni, töltést javítani, gazt gyomlálni a sínek közül. Madaras Lázár, a Brafor akkori igazgatója is azzal biztatta az egyesületet, hogy támogatni fogja vasútmentő tevékenységüket. És azt is megígérte (!), hogy az erdei vasutat minden berendezésével együtt átadják a kommandói és kovásznai önkormányzatok tulajdonába. Aztán telt-múlt az idő, a vasútmentő táborok elmaradtak, és hosszú ideig nem lehetett tudni, mi lesz, csak annyit, hogy időközönként a kommandói rendőrség ócskavas-kereskedők után nyomoz, mert a végeken a sínek fogynak. Eközben a kovásznai sikló hídja is teljesen elkorhadt.
Miután Madaras Lázár és a Brafor utána következő vezetőinek ígéretéből nem lett semmi, a megyei tanács gondolt egy nagyot, és kezdeményezte a kisvasút kisajátítását. Erre vonatkozóan a megyei közgyűlés határozatot is hozott, ám értesüléseink szerint a kivitelezés folyamatát lassítja, hogy a kisvasút egyes részeire/területeire különböző személyek visszaigénylési kérelmet nyújtottak be. Amíg a peres ügyek le nem zárulnak, a megyei tanácsnak várnia kell. Annyit viszont megtettek, hogy 10 600 euróért vásároltak egy mozdonyt, amelyet a napokban szállítottak fel Kommandóra (képünk). Igaz, nem gőzmozdony, hanem egy Bukarestben gyártott, apró javításokra szoruló dízel gép, amely ugyan a turisták sétáltatására megfelel, ám a régi Krauss — melyet a gyár udvarán levő egyik színben esz a rozsda! — jobban illene a kommandói tájhoz, illetve a hajdani fakitermelő telep múltjának felidézéséhez.